6. fejezet

Megbeszélés

Elindultam az ajtó felé, benyitottam. Keresztülmentem az előszobán, és a felirat nélküli tárgyalóterembe nyitottam be. A srácok szerencsére ott voltak, Orsival és Amival együtt.

- Sziasztok! – próbáltam őket barátságosan köszönteni. Bár mindegyikük csalódottnak, kimerültnek, vagy egy kicsit dühösnek látszott. Amit leszámítva, aki a mobiljával volt elfoglalva. Vagyis Petivel, feltételezem. – Figyeljetek, tényleg nagyon sajnálom, hogy megint elkéstem, de… - kezdtem bele a magyarázkodásba, de Dani félbeszakított.

- Most már úgyis tökmindegy. Holnapig nem indulhatunk sehova.

- Hogy érted? És mióta vártok?

- Kb 2 perce. – vette át a szót Tomi. – A sofőr nem tudta beindítani a buszt, valami baja van.

- De mikor idejöttünk semmi nem volt vele – szúrta közbe Orsi.

- Aztán felhívta a szervízt, de ők azt mondták, holnapig várnunk kell. – folytatta Tomi.

- És a többiek? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Értesítettem mindenkit. – nyugtatott meg Orsi.

- De ez azt jelenti, hogy késni fog az egész turné? – kérdeztem még mindig aggódva.

- Már hogy jelentené azt? – kérdezte Zoli felháborodva. Ekkor lettem biztos benne, hogy mi soha az életbe nem fogunk jól kijönni. – Nem olvastad el a programtervet? – folytatta ugyanabban a hangnemben. – Amint odaérnénk az első állomásra, még a megérkezés és az első fellépés előtt lenne két északánk.

- Hát, most már csak egy lesz. – szólalt meg nyugodt hangon Dani.

- Értem, köszi. És akkor most mit fogunk csinálni?

- Arra gondoltunk, – tette el a mobilját Ami – hogy megvárunk téged, aztán keresünk valami szállodát éjszakára, mert itt azért nem aludhatunk.

- Hmm, okés, én benne vagyok. – egyeztem bele, bár legszívesebben ellenkeztem volna, de most nem voltunk abban a helyzetbe, hogy nem kéne együttműködőnek lennem.

- Akkor menjünk valami kényelmes hotelbe! – ötletelt Dani.

- Szó sem lehet róla! – dorombolta le Orsi. – A turné költségvetésébe ez nem fér be, nincs mindenre pénz, főleg erre nem. Egy éjszakát kibírunk valami kisebb helyen is. Utána is nézek. – zárta le a témát, majd elindult a telefonkönyvért, ami a szoba másik sarkában volt egy kis komódon.

- Én addig rendelek két taxit. – szólt Ami.

Lélekben igyekeztem felkészülni, bár nem akartam elképzelni, Orsi mit ért azon, hogy „kisebb hely” És ha a buszt nem tudják mejavítani? Ezt a gondolatot gyorsan elkergettem a fejemből. Minden rendben lesz, csak bírjam ki ezt az estét. Leültem egy székre, és körül néztem. Tomi lelkesen mesélt egy történetet Daninak és Zolinak. Ami pedig úgy tűnt, nagyon jóba lett Orsival, amíg én távol voltam. Most egymással beszélgettek. Rám senki sem figyelt.