16. fejezet

Menekülés

Egy ideig néztem ki az ablakon, és a busz csak állt. De néhány perc múlva elindult, így megkönnyebbültem. Körül nézetm hát, hova is jöttem be. Látszólag egy könyvesbolt volt, vagy inkább egy antikvárium, a szagból ítélve. Gyanúsan csend volt, az egész bolt üresnek tűnt. Nem láttam az eladót sem. Olyan érzésem volt, hogy rossz helyen járok. A polcok is régiek és korhadtak voltak, és szinte minden tele volt pókhálóval. A helyiség hosszú volt, de amint egy kicsit is megmozdultam, a csendet megtörte a padló hangos recsegése. A dohos szag egyre jobban zavart. Olyan volt, mintha nem is antikvárium lenne, csak annak álcáznák. De mi lehet valójában? Egy pillanatig gondolkoztam, hogy körül nézek, de valamiért jobbnak láttam minél hamarabb elmenekülni.

-          Segíthetek? – kérdezte egy nyugodt, csendes, ugyanakkor mégis kissé félelmetes hang.

Hirtelen megfordultam, és ott állt mögöttem. Annyira megijedtem, hogy még sikítottam is egy rövid ideig. Fogalmam sem volt, hogy kerülhetett oda, nem hallottam a padló hangját sem. Ő csak nézett rám, de olyan tekintettel, hogy azt hittem, még van fél percem, és elővesz agy kést a háta mögül. Nagyon megijedtem tőle.

-          Őőő, nem, köszönöm. – mondtam remegő hangon, majd fogtam magam, és kifutottam a boltból, de amint kiértem nem álltam meg, addig futottam, amíg biztos távolságba nem éreztem magam a bolttól.

Aztán megálltam egy fa alatt, és lehajoltam, a kezeimet a térdemre támasztottam, és lihegtem. Leültem egy közeli padra. Csak fáradtan néztem magam elé, egyszer csak elkezdett rezegni a mobilom, és Ami mosolygós arca jelent meg a kijelzőn. Nem volt kedvem hallgatni az agymosását, mert a végén még elhitetné velem, hogy tényleg hülyeséget csinálok. Kinyomtam, és megjelent az egy nem fogadott hívás felirat. Aztán írtam neki egy SMSt, azzal a szöveggel, hogy „Jól vagyok, nyugi. Ott találkozunk.” Reméltem, hogy nem sértődött meg, bár Ami túl kedves az ilyenekhez. Még ha ki is akadok valamin, mindig nyugodtan végighallgat, és mindig talál valami logikus magyarázatot, vagy megoldást. Sosem láttam még, hogy felhúzta magát, vagy mondjuk magánkívül ordibált volna. Aztán jött is a válasz: „Mikorra érsz ide?” Pff, ez jó kérdés.”Mikorra menjek?” - válaszoltam. Nem akartam odamenni, de itt sem akartam maradni. Aztán jött Ami válasza: „Este aludj itt, mert le van foglalva a szállás.” Na, ezt az indoklást! Nem ám, hogy „hiányzol Ditta, aggódunk érted.” A szállás le van foglalva, itt kell lenned. Szuper.

Erre már nem írtam semmit. Délután 5 óra körül járt az idő, arra gondoltam el kellene indulnom. Már kigondoltam, hogy fogok odáig eljutni: stoppolni fogok.