19. fejezet

Igaz szerelem?

Egy dologban teljesen biztos voltam, mégpedig abban, hogy az élet egyeltalán nem igazságos. Miért történnek mindig a jó emberekkel rossz dolgok?

Már jó ideje úton voltunk, a nővel beszélgettünk sokat, bár a nevét még mindig nem tudtam, de úgy éreztem, már ha az elején nem kérdeztem rá, most már elég furcsán jönne ki.

Csendben voltunk, de ez már nem a kínos csend volt. Mindketten mélyen elmerültünk a saját kis gondolatainkban. Én végiggondoltam, mi történt vele élete során, és most ebből igyekeztem valami tanulságot levonni, elgondolkodtam ezen az egész „létezés titka” dolgon, és a dologokat az ő életének szemszögéből próbáltam megközelíteni.

Tehát, így éri meg szeretni valakit. Oké, ezt mindig is tudtam, hogy ha valakit teljes szívedből szeretsz, előbb-utóbb hatalmas csalódást fog okozni, és be fogja bizonyítani, hogy nem érte meg kitüntetni a figyelemmel. De a kapott figyelem számára nem ajándék, hanem kényszer, nincs más választás, nem tudod eldönteni, hogy figyelek rá, vagy nem, az jön magától. Félelmetes, mintha a saját érzelmeid rabja lennél. Ha valakit szeretsz, az illető soha, soha nem fog annyira szeretni, mint ahogy ezt te teszed vele. És a viszonzatlanságban egy idő után megőrül az ember. Bizonyos szempontból vicces, hogy akiért az életedet adnád, gyakorlatilag megöl. Vagy jelen esetben még képes az ember szemébe hazudni, és eljátszani, hogy minden rendben, aztán egyszer csak kinyitsz egy ajtót, ami mögött nem egyedül van…

És miután már teljesen tönkretett, és azt hiszed, hogy ennél rosszabb már nem is jöhet, akkor jön. Egyedül hagy téged. Elhagy. És te valamiért még mindig úgy érzed, hogy rá van szükséged, képes lennél neki mindent megbocsátani, csak hogy visszajöjjön hozzád. De ő elmegy. Nem törődve azzal, hogy mit hagy maga mögül, nem hozza rendbe a tönkretett. Talán nem is látja a hibáját, nem is fogja fel, a lelekedben mekkora kárt okozott.

És te… Te még mindig szereted. Ha megkérne valamire, azonnal megtennéd, de ő nem kér semmire. Nem keres többet. Soha többet. Neked nap mint nap ő jár a fejedben, keresed az okokat, azt hiszed te hibáztál, hiszen a szemedben Ő tökéletes. És várod, hogy megmentsen, mert leragadtál a múltban, míg ő már éli az új életét, amiben Neked semmi szereped nincs.

Ezután már csak egy kérdés maradt, mivel a többi millióra nem lehet válaszokat kapni. És az az egy így hangzik: Megérte?