30. fejezet

Szalamkalapok

Az idő nagyon kellemes volt, bár a nap tűzte a hajunkat, ami nagyon átforrósodott. Tomin sapka volt, és nem tudom, hogy jó volt-e, mert nem sütötte a nap a fejét (és nem kaphat napszúrást) vagy csak még inkább melegítette. Még nem értünk be a központba, de megláttunk egy boltot, elé ki volt pakolva mindenféle napszemüveg, szalmakalap és egyéb ajándéktárgy különböző állványokra.

-          Hé, nem veszünk valami kalapot megunknak? – dobtam fel jókedvűen az ötletet. A többiek is arra fordultak, amerre én, és hamarosan meg is látták, miről beszélek.

-          Miért is ne? – msolygott Ami, és Orsinak is tetszett az ötlet, így megcéloztuk a boltot.

Amival először a szalmakalapokat nézegettük, amíg Orsi a baseball sapkákat kereste meg.

-          Próbáld fel ezt! – tettem Ami fejére egy rózsaszín szalmakalapot, ami masnival volt átkötve. Ami megnézte magát a tükörbe, majd mindketten elnevettük magunkat.

-          Ditta, nézd miket találtam neked! – szólt ki Orsi a bolt hátuljából. Kíváncsi voltam, ezért visszatettük a rózsaszín szalmakalapot a helyére, és beléptünk a boltba, mivel eddig csak az elé kirakodott árukat nézegettük.

-          Merre vagy? – kérdeztük, mivel elég labirintusszerű volt a bolt. Orsi feltette a kezét, és elindultunk felé.

-          Na, itt vannak. – mutatott Orsi egy polcra, ami kalapokkal volt telerakva, amik hosszúkásabbak voltak a hagyományosnál, és a tetejükön bemélyedés volt. Olyan művészinek látszottak.

-          Orsi, ezek nagyon tetszenek! – mondtam, és meglepődtem, hogy ennyire, eltalálta a stílusomat. – Neked is tetszik? – kérdeztem, majd elkezdtem válogatni, hogy megtaláljam a leghozzámvalóbbat.

-          Igen, de hozzád jobban illik szerintem.

-          Ez? – próbáltam fel egy piros-fekete csíkosat. – Nem! – vettem le, amint megláttam.

-          És ez? nyújtott felém Ami egy feketét, amit fel is próbáltam.

-          Hmm, nem rossz, de biztos van jobb is, ez olyan átlagos, nem?

-          Itt van szürkében is! – nyújtotta felém Orsi, de nem próbáltam fel.

-          Hé, mi lenne, ha a ma esti fellépésre vennék egyet? – jutott eszembe. Nagyon jól állna, ezeket mintha csak színpadra teremtették volna.

-          Tökjól állna, mit veszel fel este? – kérdezte Ami.

-          Ömm, ezen még nem is gondolkodtam. – vallottam be. – Majd eldöntöm, és visszajövök később megvenni, biztos lesz még időnk.

-          Okés. Ami, te láttál valamit? – kérdezte Orsi.

-          Aha, elől volt egy szalmakalap, ami megtetszett. Megnézitek?

-          Persze! – mondtuk, és kimentünk érte. Ami egy óriási, fekete színű szalmakalapot tett a fejére, ami egy zöld szalaggal volt átkötve.

-          Ami, ez nagyon tetszik! – mondtam, és tényleg így volt. Még én is elfogadtam volna.

-          Igen, és nagyon jól áll! – vette át a szót Orsi. – Szerintem vedd meg!

Ami belenézett a tükörbe, és elégedetten mosolygott vissza tükörképére, majd felénk fordult.

-          Rendben, megveszem! – jelentett ki Ami, majd Orsira nézett. – Te találtál valamit?

Orsi először körbenézett, majd győztes mosoly terült szét az arcán, és levett egy ugyanolyan fekete szalmakalapot, és a fejébe tette. Csak rajta kicsit másképp állt, mint Amin. Amival ketten csak néztünk rá, hogy mit akar.

-          Hé, mit szólnátok, ha egyenkalapot vennénk? – kérdezte, majd az én fejembe is dobott egyet.

Megnéztem magamat a tükörbe, és a szalmakalap nagyon jól állt, a fekete amúgyis az én színem, a zöld pedig nagyon jól mutatott rajta. Volt is egy zöld egyberuhám, Ami hozta pár hete, már nem is tudom melyik cég küldte, de pont illett volna hozzá. Na de ezt a kalapot mégiscsak Ami látta meg magának! Ha mind veszünk, akkor oda az egyediség. És én amúgysem akarok olyan kalapba járni, mint Orsi.

-          Nekem tetszik az ötlet! – lelkesedett Ami, de nem is értettem, miért.

-          De hát Ami! Ezt te találtad magadnak! – tiltakoztam.

-          Tudom, de úgy jobb, ha nektek is lesz. Ha évek után ránézek erre a kalapra, az fog eszembe jutni, hogy milyen jó volt veletek turnézni. Ha csak nekem lesz, akkor csak egy szalmakalap lesz.

-          Rendben! – zárta le a témát Orsi. – irány a kassz! – mondta, majd elkezdett a bolt felé tolni minket.

-          Ne löködjél már! Tudok magamtól is menni. – szóltam ingerülten hátra neki, mire elengedte a hátamat.