40. fejezet

Reggeli rosszullét

Reggel én keltem fel legelsőnek, nem tudtam, a többiek mikor feküdtek le, de mindenki mélyen aludt. Felültem az ágyamba, és jobban magamrahúztam a sima fehér ágyneműmet. Mindenkinek egyforma volt. Aztán körülnéztem. Mellettem Lori aludt szinte mozdulatlanul. Mellette Danira tippeltem, de nem láttam teljesen, mert elfordult, csak a hajából tippeltem. Dani mellett a maradék két ágy szépen be volt vetve, így ott nem aludta senki se. A másik oldalon Zoli feküdt hason, nyitott szájjal aludt. Zoli mellett Orsi, aki két kezét összekulcsolva a takaróra tette, mintha nem is aludna, csak csukva lenne a szeme. Orsi mellett Ami feküdt, aki fél kezével a párnáját ölelte, és nyugodtan aludt. És a bal sarokban, azaz velem szemben Tomika feküdt hason, a takaróját teljesen maga alá gyűrve, a tegnapi ruhájában, bár a nadrágja a kelleténél lejjebb csuszott. Ránézésre ő tűnt a legfáradtabbnak. Sűrűn forgolódott, Dörr Me a földre esett. Egy pillanatig kíváncsi lettem rá, hogy mi történt tegnap este, és hogy mi alapján választottak ágyakat. Aztán lassan felálltam, és igyekeztem lemenni úgy, hogy ne keltsek fel senkit se. Felkaptam a táskámat is.

Már kilenc óra volt, elég sokáig aludtunk. A táskámba kezdtem keresni a tükrömet, hogy valahogy meg tudjam csinálni a hajamat. De aztán észrevettem egy mobilt. Na, ez meg kié lehet? – gondolkoztam el. Aztán beugrott: tegnap, mikor délután kimentünk a városba, felajánlottam Tominak, hogy elteszem. Hmm, tamás mobilja a kezemben… - egy pillanatig eltöprengtem rajta, vajon illetlenség lenne-e belenézni. Nyilván én is utálnám, ha az én mobilomba turkálnának, de annyira kíváncsi lettem… De visszatartottam magam. úgy döntöttem, inkább felviszem, és Tomi ágya mellé teszem, mert furcsán jönne ki, ha csak úgy odaadnám neki. Bár ha nem adnám, egy idő után csak hiányzona neki. De mégiscsak elindultam felfelé.

Még mindenki ugyanúgy aludt, ahogy otthagytam, Tomi ugyanúgy bele volt gabalyodva a takarójába, hason feküdt, azarca felém fordult. Az „ágyak” mellett voltak nagyon kicsi nyitot szekrények is. Mivel még üres volt, gondoltam ide teszem. De mikor elindultam közelebb Tomika kinyitotta a szemét, amitől egy pillanatig meg is ilyedtem. Olyan érzésem volt, mintha tilosban járnék, bár nem tudom, miért. Néhány másodpercig csak néztük egymást, láttam, higy Tomi is meilyedt tőlem.

-         Szép jó reggelt! – suttogtam mosolyogva, majd a mobilt a szekrényre tettem.

-         M…Mennyi az idő? – kérdezte Tomi alig érthetően.

-         Aludj csak - hajoltam le hozzá, majd felvettem Dörr Me macit a földről, és mellét tettem.

Tomi mosolygott rám, majd becsukta a szemét, és aludt is tovább. Én pedig lementem ismét, és kis idő után Orsi jött le.

-         Jó reggelt! – köszöntött.

-         Szia! – néztem fel egy újság mögül.

-         Reggelit? – nyújtott felém Orsi valami nejlonzacsiba csomagolt kiflit.

-         Őőő, nem köszi, már úgy érzem, felfordul a gyomrom. Mikor állunk már meg?

-         Hát a szállást elvileg tízkor foglaljuk el. Mennyi az idő?

-         Kilenc tizennyolc. – adtam meg a választ, és a hasam egyre jobban fájt. Valamiért olyan rosszul éreztem magam, talán ezt az utazgatást nem nekem találták ki.

-         Ó, jó regelt, Tamás! – köszöntötte Orsi az éppen leérkező Tamást.

-         Azt álmodtam, hogy valamit a mosógépbe hagytunk. – világosított fel álmos szemmel.

-         Tényleg, most hogy mondod, nekem is olyan érzésem van… - gondolkoztam el. – Mindegy. – zártam le aztán a témát.

Kinéztem az ablakon, és a kezemet a hasamra tettem, egyre rosszabbul éreztem magam, és reméltem, hogy nem fogok rókázni. Magamba imátkoztam, hogy legyünk már a szálláson.