48. fejezet

Ami álláspontja

Becsuktam magam mögött az ajtót, és Amiék ajtaján kopogtattam. Orsi is náluk volt, sőt az egész csapat, a fiúkat kivéve.

- Ditta, ti hol voltatok?

- Hosszú sztori, gyere, elmesélem. - mondtam, majd megfogtam a kezét, és kihúztam a szobából, Ami pedig belökte az ajtót.

Amival bementünk a folyosó végén lévő fürdőbe, mert azért a folyosón nem akartam elmesélni neki. Ezen a szinten a fürdőszobák viszonylag szépek és higénikusak voltak, kár, hogy nem két emberre, hanem egy emeletre jutott.

- Szóval? Mesélj már! Láttam, hogy milyen aranyosan ültök egymás mellett a hintaágyban! - mesélte lelkesen Ami. - Szimpatikus? Vagy bejön neked? Szerintem tök jó fej, illenétek egymáshoz!

- Ami! Jézusom, nyugodj már le! - mondtam, mert váratlanul ért ez a téma. - Nem vagyok beleesve Tomiba! Egész másról van szó.

- Ja, értem... - mondta Ami kissé csüggedten. - Mi történt?

- Hát igen, a hintaágyba már épp kezdtük jól érezni magunkat, - kezdtem el a történetet, de Ami tekintete mindenmondó volt - Ami, ne értsd már félre!

- Jó, bocsi!

- Ennyire hiányzik Peti?

- Hát... Na mindegy, meséld már!

- Azt próbálom! - mondtam, mire Ami elnevette magát. - Tehát csak beszélgettünk a hintaágyba, és képzeld, megkérdeztem, mennyi az idő, és egy lány volt a háttere!

- Hú, akkor féltékeny lehettél!

- Ami, hagyd már abba! - kiabáltam, mert már tényleg idegesített, hogy pont Ami nem ért meg.

- Jólvan, na, csak hülyülök.

- Tehát - vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, hogyha Ami még egyszer közbevág el se mesélem. - Egy lány volt a háttere, és nem azért esett rosszul, mert "bejön" - mondtam gúnyosan - hanem mert azt hittem vagyunk olyan jó barátok, hogy elmondja, ha van valakije.

- Aha, értem... - mondta Ami komolyan.

- Aztán utána erről beszélgettünk, megkérdeztem, ki az a lány, és...

- Megkérdezted? - nézett rám Ami olyan csodálkozva, hogy még a szája is nyitva maradt.

- Igen, nem kell mondanod, hogy hülyeség. Szóval azt mondta, fogadtak Orsival, és azt a csajt ő nézte ki neki, és mivel vesztett ez a háttérképe.

- Tehát téves riasztás? - nézett rám megkönnyebbülve Ami.

- Igen. Meg különben is, ki az a lúzer, aki a csaját vagy pasiát állítja be háttérnek? - nevettem lesajnálóan.

- Hé! - mondta Ami megjátszott felháborodottsággal.

- Ja, bocsi. - nevettem el magam, mikor leesett, hogy neki természetesen Peti a háttere...

- Miért a te háttered mennyivel jobb? Mutasd! - követelte Ami. Mély levegőt vettem, ezzel mutatva, hogy semmi szükségét nem látom ennek.

- Tessék, keress benne kifogást! - nyújtottam neki a közönségről készült hátteremet.

- Ditta, ezzel alapjáraton semmi baj...

- Alapjáraton?

- Hát... mindegy. - mondta Ami, és látszott rajta, hogy valamit nem mer a szemembe mondani.

- Na, ha mér elkezdted ki vele!

- Nem akarlak megbántani!

- Ugyan már, nem vagyok az az érzékeny típus.

- Ditta, te is tudod, hogy mindenen felhúzod magad.

- Ez mondjuk igaz! - nevettem el magam, mikor rájöttem, hogy tényleg így van.

A tükör felé fordultam, és megigazítottam a hajam, onnan néztem vissza Ami elpirult arcába.

- Tehát, mi a baj a közönséggel?

- Velük semmi baj, de nem értem, miért pont a háttered. Persze neked feltétlenül le kell szólnod, hogy Peti a hátterem, de én a tömegbe legalább már találtam egy embert, akit szeretek! Na és te, Ditta? - kérdezte Ami, engem nézve a tükörbe. Még sosem hallottam ilyen hangnembe beszélni.

- Jó, most az a bajod, hogy nem vagyok szerelmes senkibe? - kezdtem el kiabálni vele felé fordulva, mert tényleg rosszul esett, hogy csak így a (tükör)képembe mondja, pedig nem számítottam rá, hogy meg tud sebezni. Ami ilyenkor általában elcsendesedik, lehiggad, és megnyugtat engem is, de most nem tudta visszafogni magát, tovább kiabált.

- Nem, Ditta! Az a bajom, hogy magadnak is hazudsz! Neked nem a közönség az életed, mint ahogy azt beállítod!

- Na ne mondd, akkor ki? - mondtam olyan hangosan, ahogy csak tudtam, mert már nagyon mérges voltam Amira.

- Szerintem mindketten tudjuk, kire gondolok. - mondta Ami, kissé halkabban mint én, de még mindig kiabált.

- Csak nem... Róla beszélsz? - néztem rá olyan tekintettel, ahogy még sose. Teljesen elhidegültem, hogy Ami rá mer célozgatni. Mikor megfogadtuk, hogy soha, de soha többet nem beszélünk Róla... Ami megszegte! Hogy meri előttem szóba hozni? Ledöbbenten néztem Amira, de ő csak folytatta tovább.

- Jézusom Ditta, dehogy! - mondta ismét hangosabban. - Hogy gondolhatsz elsőként rá? - üvöltözött magán kívül.

- Na, miért akkor mégis kire gondolsz? Kibe lennék szerelmes, Ami? - kérdeztem én is kiabálva.

- Hát Tomiba! - mondta ki Ami az eddigi leghangosabb szót.