52. fejezet
Elrejtett rajzok

Ami kezdett türelmetlenkedni, de olyan mosolyt küldtem felé, ami azt mutatja, már kitaláltam, mindjárt alkotok. Rajzba mindig is béna voltam, de ezt most muszáj megértenie.
Rajzoltam két pálcikababát, mindegyik öt vonalból és egy körből állt, utóbbi a fejet ábrázolta. Rajzoltam két szemet, meg mosolygós szájat is.

- Őőő, ez te vagy és Tomi?

Jézusom Ami, dehogy! - gondoltam magamban. Megnéztem, mit javíthtnék. Jaj, hát mi nem mosolyogtunk! Gyorsan átrajzoltam szomorúvá, és hosszú hajat is kreáltam.

- Á, értem, te és én a mosdóba.

Feltartottam a hüvelykujjam, jelezve Aminak, hogy eltalálta. Na, most jön, mikor elmondom. Rajzoltam egy szövegbuborékot a számból, de nem írtam bele semmit, csak csillagokat rajzolgattam.

- Ömm, mikor kiabálsz velem? - kérdezte Ami kissé mosolyogva, de nagyon is komolyan vette a feladatot.

Megráztam a fejem, jelezve Aminak, hogy tippelgessen tovább.

- Mikor megmondod, hogy...? - kérdezte Ami, és jelentőségteljesen rám nézett, nem mondta végig, mert mindketten ugyanarra gondoltunk. Elégedetten bólogattam, majd rajzoltam tovább.

Na, most jön Zoli. Előszöris, rajzoltam egy nyilat, tőlünk jobbra, és egy ajtót, amit elsőre ki is talált Ami. Aztán az ajtóból húztam még egy nyilat, és egy újabb pálcikaembert rajzoltam, majd reménykedve néztem Amira.

- Fenntartottuk a sort? - poénkodott Ami, mert nem jutott semmi értelmes az eszébe.

Én "vedd komolyan a feladatot" pillantással néztem rá, mire Ami levakarta a mosolyt az arcáról, és ismét a rajzra nézett, de nem szólt semmit. Ezért a pálcikaembernek rajzoltam egy nagy fület is az ajtó felé. Ami kb öt másodpercig nézte, majd megszólalt:

- Mi, valaki kihallgatta a beszélgetésünket? - mondta hitetlenkedve. Én hevesen bólogattam. - Ki?

Én reménytelenül néztem a rajzra, Zolinak nem volt sok különleges ismertetőjele, így visszanéztem Amira, hogy találgasson.

- Velünk van a turnén, vagy nem ismerjük?

Na, ez is jó kérdés. Én a mutatóujjamat tartottam fel, jelezve, hogy az első tippje helyes.

- Jézusom, ugye nem Tomi volt? - kérdezte Ami kétségbeesetten.

Megráztam a fejem, mire Ami is megnyugodott kissé.

- Akkor ki? Ditta, nem akarok neveket mondani, mert ilyennel nem gyanúsítok meg senkit!

Ez is csak Ami lehet. Klassz, most hogy segítsek neki? A pálcikababa fejére razoltam néhány rövid hajszálat, jelezve hogy ez egy fiú.

-    Hát, ha azt akarod mondani, hogy egy fiú... akkor már csak Dani és Zoli lehet.

Én tágra nyílt szemekkel bólogattam, mert éreztem, hogy közel jár a megoldáshoz, és mutattam neki egy kettest.

    - Zoli... - mondta halkan Ami, mire ismét bólogattam, oldalra húzot szájjal.

Ami kis ideig nem szólt semmit, csak nézett maga elé, és gondolkozott.

    - Szerinted...elmondja Tominak? - nézett felém, és enyhén beleharapott alsó ajkába.

Szerintem kissé bűntudata lehetett a kiabálás miatt, és talán szorongott is. De én csak megvontam a vállam, hiszem fogalmam sem volt, Zoli mit kezd az információval.