55. fejezet
Ízlések és pofonok

Még mindig a kertben ültem Amival, de most már csak csendben olvasgattunk, ő egy újságot, én pedig elkezdtem olvasni az Éjjeli igazságot, és ahhoz képest, hogy eleinte nem nagyon tetszett, egyre érdekesebbnek találtam.
Aztán Orsi leszaladt értünk, már valamikor sötétedés után, hogy ha nem állunk neki készülődni, el fogunk késni a következő fellépésről. Kedvem volt fellépni, de olyan kényelmesen ültem, valahogy iszonyúan fáradtnak és kimerültnek éreztem magam.
És amint Orsi eltűnt az ajtó mögött, elkezdett esni az eső, de úgy, mintha dézsából öntötték volna. Amival gyorsan felkapkodtuk a magazinokat, a könyvre különösen vigyáztam, és berohantunk az épültebe, de amíg kiértünk a kertből, már csuromvizes volt a hajunk, és a ruháink is.

-    Úristen! – nevetett Ami az ajtó üvegén kinézve. – Megvagy?
-    Igen! – türtem egy egy vizes hajtincset nevetve arcomból.

Majd hasonló jókedvvel felrohantunk Amival a fürdőbe, és kicsavartuk a hajunkat a csapba, de még ígyis csuromvizes volt. Utána felfutottam a mi emeletünkre, a fáradtságnak már jelét sem éreztem.
-    Hú, sziasztok! – fújtam ki magam, miközben becsuktam az ajtót.
-    Ditta, te miért vagy csuromvizes? – értetlenkedett Tomika.
-    Kicsit… esik az eső. – mondtam neki, miközben két kezemmel megfogtam a felsőm alját, és nézegettem, mennyire ázott át. – Oké, el fogok készülni? – fordultam Orsi felé, gondoltam ha már egyszer szeret anyáskodni, most érezze jól magát.
-    Ömm, még van húsz perc az indulásig.
-    Okés, semmi vész! Én most… megszárítom a hajam! – mutattam a fürdő felé. Aztán valahogy kitalálom, mit veszek fel, ja de előtte megtörülközök, és a ruháimmal is kéne valamit csinálni, hogy megszáradjanak, megcsinálom a sminkem, és… te úr isten – dőltem le az ágyra. – nem fogok végezni!
-    Ditta, nem nagy gond, ha késünk egy kicsit.
-    De én nem fogom megváratni azokat az embereket, akik képesek eljönni értünk!
-    Oké, hozd rendbe magad gyorsan, én meg kitalálom mit vegyél fel! – ajánlotta fel Orsi, de mikor látta, hogy még mindig egy helyben ülök, és őt nézem, hozzátette: - Gyerünk, siess!

Kirohantam a fürdőbe, megszárítottam a hajam, és megcsináltam a sminkem. A vizes ruháimat egy kupacba ledobtam, és gyorsan megtörülköztem, és egy fürdőköppenybe mentem vissza a szobába, a ruháimmal együtt.
Tomi azonnal ki is ment, de ő már indulásra készen állt. Orsi pedig kikészítette a ruhámat az ágyamra.

-    Na, hogy tetszik? – nézett rám kissé izgatottan.

Egy fehér egyberuha volt kikészítve, amin fekete, pöttyszerű minták voltak, pörgős szoknyának nézett ki. És egy fekete magassarkú volt az ágy mellett. Összességébe véve utáltam. A ruha egyeltalán nem tetszett, a színei, meg a szabása, sosem vettem volna fel önmagamra. Belegondoltam, hogy ebbe kell fellépnem, el se bírtam képzelni. Aztán Orsira néztem. Ő az ajkát harapdálta, és feszülten tekintett rám. Szegény, el tudtam képzelni, mennyit szenvedett a kiválasztással. Sajnáltam volna megmondani az igazat, hálátlannak tűntem volna. Egy estét kibírok.

-    Orsi én… Imádom! Annyira tetszik! – emeltem fel az ágyról, hogy magam elé próbáljam. – Köszi! – mosolyogtam felé.

Orsi szemmel láthatólag megkönnyebbült, hogy tetszik. Legalábbis ő ezt hitte. Aztán nagynehezen belebújtam a ruhába, és felhúztam a cipőt.

-    Okés, menjünk! – nyújtotta felém a kezét Orsi az ajtóból. Elgondolkoztam, hogy meg kéne-e fognom, de aztán csak elmentem mellette, ő pedig becsukta a szobánkat.

Az egész csapat Amiék szobájába gyülekezett, Tomi fején a fekete adidas fullcap díszelgett. Mikor benyitottunk, mindenki felpattant. Tomi pörgött ezerrel, ugyanúgy, ahogy a táncosok. Mondjuk Bea és Lori mindig tele vannak energiával. Zolin látszott, hogy semmi kedve az egészhez, de kivánszorgott az ajtón. Ami természetesen mosolygott, de már látszott, hogy kicsit fáradt. Orsi eléggé aggódott, hogy késni fogunk. Dani szemein pedig az látszott, hogy valahol egész máshol jár. Nem ismertem még annyira, hogy tudjam, mire gondol, de azért érdekelt volna.