58. fejezet
Fények a sötétségben

Tomi már a színpadon volt, én pedig az öltözőben egyedül egy széken, a szám a fülemig ért, és a fejembe újra meg újra lejátszottam a néhány perce történteket. Boldog voltam, de ugyanakkor kicsit bizonytalan is. De nem is akartam rajta túl sokat gondolkozni, inkább csak élveztem.

Aztán az öltözőbe Ami és Orsi lépett be, kezükbe egy-egy itallal. Jó kedvűek voltak, de amikor észrevettek eszükbe jutott a színpadon nyújtott teljesítményem, így láttam, hogy kicsit sajnálnak, de aztán amikor észrevették, hogy boldog vagyok, ők is örültek, bár nem tudták mi lehet az oka. Alig vártam már, hogy beszámoljak Aminak, de hangom még mindig nem volt, és valószínűleg nem is lesz egyhamar.

 - Ditta, nem lenne kedved kijönni, és táncolni, vagy akármit csinálni? – kérdezte Orsi.

Én megráztam a fejem, igazából haza akartam menni. Jó kedvem volt, vagyis több, mint jó, de természetesen a megaláztatásom helyszínére semmiképp sem mehettem vissza. Nagynehezen elmagyaráztam, hogy haza akarok menni. Ami felajánlotta, hogy haza jön ő is velem, de nem hagytam neki, mert láttam, hogy jól érzi magát.

Úgy döntöttem, most gyalogolok hazafele menet, mert kellemes nyári éjszaka volt. Már nagyjából eligazodtam a városban, tudtam, merre kell menni. Nem sok ember volt az utcán, így aztán békésen sétálgathattam. Legtöbbször Tomira gondoltam, aztán eszembe jutott Ami és Peti is. Úgy döntöttem, holnap elkezdem szervezni nekik a nagy találkozásukat, és Orsinak is szólni fogok, hogy segítsen.

Mikor hazaértem, ledőltem az ágyra, betakaróztam, és hamar el is aludtam. Még valamikor hajnalban felébredtem, mikor hallottam, hogy Tomi és Orsi benyit a szobába.

 - Neemár! Komolyan mondod? – hallottam Orsi hangját, és már szinte kiabált. Tomi valami nagyon megdöbbentőt modhatott neki, de örült is neki, mert jókedvűen kérdezte.

 - Pssszt! – mondta Tomi, mután beléptek a szobába.

Nem nyitotam ki a szemem, túl fáradt voltam hozzá. Tomiék nem kapcsoltak villanyt, innentől egy szó nélkül átöltöztek pizsibe, és befeküdtek az ágyba. A kezeimet a fejem mellé tettem  párnára, oldalra feküdtem, így mikor Tomi befeküdt az ágyba, felé fordultam.

A szobában ezután kisebb fényt érzékeltem, arra gndoltam, biztos Orsi mobiljának a kijelzője, Ami azt mondta, néha szokott zenét hallgatni. Tomi pedig közel hajolt az arcomhoz, mert éreztem a kifújt levegőjét a bőrömön. Végigsimította a kezét a hajamon, aztán adott egy puszit az arcomra. Még mindig nem bírtam kinyitni a szemem, de a kezemmel megkerestem az övét, és megfogtam, hogy tudja, hogy ébren vagyok. és így aludtunk el, kéz a kézben Tomival…