59. fejezet
Kezdet

Arra keltem fel, hogy a Nap már bántja a szemem, olyan fényesen süt. Kinyitottam a szemeim, és körülnéztem: Orsi és Tomi még aludt. Felültem az ágyba, kezeimmel megdörzsöltem a szemeimet, és eltűrtem a hajamat az arcomból. Kimásztam az ágyból, és igyekeztem a lehető legkevesebb zajt csapni. Ránéztem a mobilom képernyőjére: 11:56. Hú, hát jól elaludtunk – gondoltam. Kinyitottam Orsi határidőnaplóját, és megnéztem a terveket a mai napra. Koncert nem volt beírva, csak egy interjú este hat órára. Szóval laza nap lesz – gondoltam vidáman. Kivettem a bőröndömből néhány ruhát, és kiosontam a fürdőbe.
Lezuhanyoztam, megmostam a hajamat is, aztán felöltöztem. Egy sortot választottam, és egy egyszerű, szürke felsőt. A hajamat begöndörítettem, aztán kisminkeltem magam. Egy fekete szemkihúzótoll került a kezembe, így azzal húztam ki felül a szemem, és még szempillaspirált is tettem magamra. Utána visszamentem a szobába, Tomi még aludt, Orsi viszont már felkelt. Még pizsamában volt, egy piros felső, amin egy szürke farkasfej volt, és ehhez egy szürke harisnyát vett fel. Egyedi és kissé mókás összeállítás volt. A szőke haját pedig hátul egy laza kontyba kötötte össze, de látszott, hogy ez nem a végleges verzió.

- Szia! – suttogtam.
- Szia! – köszönt vissza normális hangerővel. – nyugodtan beszélj hangosan, már ideje, hogy felébredjen.
- Ja, oké. – mosolyogtam. – Na, milyen volt tegnap a buli?
- Hát, egész jó, de sok érdekes nem történt. Zoli kicsit többet ivott a kelleténél, de nem csinált semmi rosszat, végig Amival beszélgetett.
- Aha… És Aminak jó kedve volt?
- Persze, ő mindig vidám szokott lenni, nem?
- Hát én azt veszem észre rajta, hogy nagyon hiányzik neki Peti.
- Ja, hát ezt néha én is látom rajta.
- Tegnap arra gondoltam, – kezdtem el mesélni Orsinak az ötletemet. – hogy meg kéne szervezni, hogy Ami tudjon találkozni petivel. Fel kéne hívni, hogy jöjjön ide, vagy ilyesmi.
- Hmm, nem rossz ötlet. – mondta Orsi, bár szemmel láthatólag nem fogta fel, hogy komolyan gondolom. Nem úgy nézett ki, mint aki meg akarja valósítani.
- És… Szerinted össze tudnánk hozni? – néztem rá kérdően. Orsi nem válaszolt rögtön, csak most kezdett komolyan belegondolni.
- Szerintem igen! – mondta végül mosolyogva. – Szívesen segítek!
- Rendben, ömm arra gondoltam, hogy előszöris meg kéne szerezni Peti számát.
- Ó, az semmiség, bízd csak rám, majd elcsórom Ami mobilját.
- Aztán eggyeztetni kéne valami időpontot, meg helyszínt, de mindezt úgy, hogy Ami ne tudja, mert meglepetésnek szeretném.
- Hm, rendben. – vonta meg Orsi mosolyogva a vállát. – Akkor ma majd intézkedem.
- Okés. Amúgy meddig maradhatunk itt?
- Ma egész nap a miénk, de négy óra körül el kéne indulni a következő városba. Este lesz egy interjútok, aztán másnap léptek fel.

Tomi felült az ágyban, és körülnézett.

- Jó reggelt! – köszöntött minket.
- Szia! – köszöntünk kórusban.
- Na, én megyek a fürdőbe. – állt fel Orsi, egy kupac ruhával a kezében.

Amint Orsi becsukta maga mögött az ajtót, csend lett a szobában. Tomival csak ketten voltunk. Egyszerűen nem tudtam mit mondani neki. Nem is gondolkodtam ezen az egészen, hirtelen fogalmam sem volt mit akarok, vagy most hogy vagyunk egymással, hogy mi lesz velünk. Tomi sem szólalt meg, bár ő még elég fáradtnak látszott, feltehetőleg nem ezen gondodott. De egyértelműen ki se mondta, hogy mit gondol rólam, vagy higy hogy érez, csak megcsókolt. Nem tudtam, ez nála mit jelent, vagy hogy mennyire komoly. Már kezdtem kínosnak érezni a szitut, úgy éreztem, muszáj megszólalnom, így benyögtem az első mondatot, ami eszembe jutott.

- Nem kérsz kávét?