61. fejezet
Pihenő

Amival minden szükséges élelmiszert megvettünk és néhány felesleges dolgonak sem bírtunk nemet mondani. A gond csak az volt, hogy így négy táskába bírtuk bepréselni a cuccokat, pont tele lett mindkettőnk keze. Visszefele sétálgattunk, már a rövidebb úton mentünk, így azt tippeltük, tíz perc alatt otthon leszünk.

-    Szóval mit gondolsz? – kérdeztem végül Amitól.
-    Miről? – firdult felém kíváncsian.
-    Belekezdtél valamibe, mielőtt találkoztunk azzal a négy lánnyal. – emlékeztettem.
-    Ja igen, hát csak azt akartam mondani, hogy szerintem ezen nem is kell túl sokat gondolkodnod, te is tudod, hogy – itt kicsit halkabban beszélt – szereted Tomit.
-    Igen, de szerintem nem kéne járnunk, meg ilyesmi. Vagy nem tudom.
-    Én a helyedbe csak tök természetesen viselkednék vele. Végülis ő a férfi, majd eldönti mit akar, te meg választhatsz, hoy jó-e neked, vagy nem.
-    Tudod ami, ez nem is hülyeség! – mosolyogtam elismerően. – Végülis „csak” egy csók volt, nem kéne nagy dobra verni.

Meg is érkeztük, és nagynehezen felhordtuk a cuccokat, én is Ami szobájába mentem, Bea pedig összehívta a csapatot, hogy igazságosan elosszuk a kajákat. A közös cuccokat, mint a kávé, vagy a konzervek Orsira bíztuk, a csokikat kidobtuk egy kupacba, és abból vett mindenki. A gumicukrokra Zoli csapott le, Ami és Lori pedig felvitték a dobozos üdítőket a hűtőbe. Mindenkinek hoztunk két csomag rágót, és vettünk vagy harminc csomag ropit. De mindenki csak pár csomaggal tett el, a többit levittük a buszba.
Amíg mi vásárolzunk, Orsi kimosta mindenki szennyesét, amit kedves dolognak találtam, de azért elég bizarrnak találtam, hogy valaki a szennyes ruháim között kutat, megkérdezhetett volna. És bár voltak még fenntartásaim Orsival szemben, az igazán kedves volt, hogy megszerezte Peti számát, azt gondoltam, ma fel is hívom, ha Ami nem lesz a közelemben.
Fél kettőre már mindenki szabad volt, így azt csináltunk, amit akartunk. Megbeszéltük, hogy négykor mindenki a szobájában lesz, és elindulunk a következő városba. Én úgy döntöttem, lemegyek a kertbe, és olvasom tovább az Éjjeli igazságot. Nagyon megszerettem a könyvet, Beával még alig beszéltem, pedig ha a kedvence, akkor biztos megtalálnánk a közös hangot. Hirtelen úgy érezném, mintha kicsit elzárkóztam volna a többiektől, hiszen Beával, Lorival és Danival nem beszélgettem sokszor, meg persze Zolival sem, de ez érthető. De mostanában inkább Tomival kezdtem el jobban foglalkozni, és Orsival is lehet, hogy jóban leszünk, ez még a peti ügytől függ, Amit pedig már régóta ismertem. Úgy voltam vele, hogy inkább összebarátkozom néhány emberrel, de velük nagyon, minthogy egyszerre mindenkivel, de nem olyan szorosan. Régebben biztos nem így gondolkoztam volna, a „régi Ditta” senkivel sem lett volna jóba, talán csak Amival. De ez még azelőtt volt, hogy megismertem Tomit.