68. fejezet

Az ő hangja

Könyörgöm, ne franciaágy legyen! Könyörgöm, ne franciágy! – ismételgettem magamban, mintha lenne ereje a gondolataimnak.

Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót, Tomi pedig szó nélkül állt mögöttem. Felkapcsoltam a villanyt, és körülnéztem. Az ajtó a szoba sarkába volt, tőlem balra csak fal volt. Befordultam jobbra, és természetesen egy franciaágy állt előttem. Mellette egy-egy szekrény. Az ajtó melletti falból nyílott a fürdő. A falnak lila színe volt, és az éjjeliszekrény itt is el volt halmozva virágcsokrokkal, így a szobát is ez az illat töltötte be.

A bőröndömet az ágy elé húztam, és ott lefektettem. Aztán felnyitottam, és abban kutattam valami nagyon fontos dolgoért. Fogalmam sem volt mit keresek, de addig sem kellett Tomira néznem. Az interjú óta nem is szóltunk egymáshoz. Most ő megkerült engem és lehuppant az ágy tulsó felébe.

-          Mész zuhanyozni? – kérezte aztán, de az ő hangján is lehetett érezni, hogy tudja, valami nincs rendben.

-          Megyek. – mondtam hideg határozottsággal.

Kivettem a bőröndömből a cuccokat, és bezárkóztam a fürdőbe. Igyekeztem a lehető legtöbb ideig bent maradni, hogy aztán a lehető legkevesebb időt kelljen Tomival tölteni. Épp a hajamat mostam, mikor Tomi kiabált be.

-          Ditta!

-          Mivan?! – kérdeztem kissé idegesen.

-          Átmegyek Orsiékhoz, mert szabad a fürdő, lezuhanyozok, és mindjárt visszajövök, oké? – kérte ki az engedélyt.

-          Csinálj amit akarsz! – vágtam hozzá ingerülten.

Tomi ezután kimet (az ajtó hangjából ítélve), én pedig kiszálltam a zuhany alól. Megtörülköztem, kifésültem a hajamat, és szép lassan meg is szárítottam. Utána bekentem magam a kedvenc testápolómmal, kiszedtem a szemöldököm, és nem siettem el semmit. Mikor már úgy éreztem, hogy körülbelül másfél órája a fürdőben tartózkodom, összepakoltam a cuccaimat, de úgy döntöttem, most nem viszem ki. Lekapcsoltam a villanyt, és kinyitottam az ajtót. A szobában szintén sötét volt, semmit se láttam. Nem tudtam, hogy Tomi még Orsiéknál van-e, vagy már visszajött.

Óvatosan befeküdtem az ágyba, aztán igyekeztem a lehető legnagyobb csendben lenni, hogy ki tudjam deríteni, hogy Tomi itt van, vagy nincs. Néhány másodperc után hallottam a halk lélegzeteit, tehát biztos voltam benne, hogy mellettem fekszik.

Egyszerűen nem bírtam aludni, pedig nagyon akartam. Nagynehezen becsuktam a szemem, de nem éreztem magam fáradtnak.

-          Ditta? – hallottam magam mellől Tomi hangját.