70. fejezet

Kimondott és elhallgatott dolgok

Hirtelen kifújtam a levegőt, annyira megkönnyebbültem. Hogy lehetek ilyen? Egyeltalán miért hittem el, amit mondott? Hát igen, van aki tud hazudni, és van, aki nem.

- Megértesz Ditta? – kérdezte reménykedve Tomi, és kicsit eltávolodott, hogy a szemembe nézhessen.

- Persze. – mondtam én is halkan. – Csak nem értettem, miért mondtál ilyet.

- Tényleg azt hitted, hogy nem tartalak a barátomnak? – kérdezte Tomi kicsit hangosabban.

- Hát… igen. – válaszoltam.

- Ditta, ez nem igaz. – biztosított.

Elmosolyodtam a sötétben, mert olyan jó érzés volt ezt hallani! Most csend volt, és én a két kezemmel végigsimítottam az arcát, aztán megfogtam a nyakát. Tomi ismét felém hajolt.

-  Szeretlek. – suttogta a fülembe.

Az arcunk oldalt összeért, és mikor meghallottam, amit mondott, még erősebben magamhoz húztam. Már nem a kezeimmel fogtam a nyakát, hanem átöleltem, és ismét egy mély lélegzetet fújtam ki a számon, mert nem hittem el, hogy ez most tényleg megtörténik velem! Rég éreztem már ennyire boldognak magam. Azt mondta, hogy szeret… Nem hiszem el, hogy kimontda! A szemeim csukva voltak, és éreztem, hogy az egész testemet átjárja ez a kimondhatatlan boldogság.

- Én is szeretlek. – suttogtam neki.

Majd ismét szembe hajoltam vele, és most én adtam neki egy puszit a szájára. De Tomi itt nem állt meg. Amikor el akartam hajolni, ő hajolt utánam, és megcsókolt. Eddig a kezeimmel támasztottam ki magam, de most azok ismét Tomi testén landoltak. Így már annyira hátradőltem, hogy nem tudtam megtartani magam, és láthatólag Tomi sem akart. Két keze a hátamon volt, és óvatosan lefektetett az ágyra, ő pedig fölém hajolt. Ismét megcsókoltuk egymást, de most már nem olyan finoman, és lassan. Éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban és gyorsabban ver, és egy pillanatra kíváncsi lettem, hogy vajon ha Tomi ilyen közel van hozzám, ő is érzi-e. Nagyon hosszú és szenvedélyes csók volt. De aztán elengedtem a nyakát, és ő is egy nagyon kicsit távolabb hajolt tőlem, de még mindig éreztem az arcomon a kilélegzett levegőjét. Igyekeztem egyenletesen venni a levegőt, de nem tudtam. És hallottam Tomin, hogy ő sem. Adott még egymás után két puszit a számra, aztán egyet az államra, aztán az arcomra. Utána hátrébb hajolt, és a nyakamra kaptam hármat, először még közel volt az államhoz, de aztán egyre lejjebb ment… De a harmadik után már nem akartam, hogy lejjebb menjen, legalábbis most nem. Szóval óvatosan megfogtam és eltoltam magamtól.

-  Tomi… Ne haragudj, de én ezt még nem akarom…

Pár másodpercig hallgatott, aztán megszólalt:

- Okés… - mondta. Elfordultam tőle, de nem azért, mert mérges voltam, vagy ilyenek, csak már mozdulni akartam valamerre. Oldalra fordultam, háttal neki. Tomi ismét a fülemhez hajolt – ne haragudj te se.

Erre nem válaszoltam semmit, mert bíztam benne, hogy most szavak nélkül is megértjük egymást. Tomi közelebb jött hozzám, és átölelt a kezével, és adott még egy gyengéd puszit az arcomra. Én amennyire tudtam, hátrafordultam, és mégegyszer megcsókoltuk egymást.

-  Jó éjszakát. – mondtam halkan, majd ismét visszahajoltam, Tominak háttal. Összekulcsoltuk a kezdünket, és így aludtunk el.