71. fejezet

Beszámoló

Másnap kipihenten és frissen ébredtem fel Tomi mellkasán. Ő magához ölelt, és még aludt. Óvatosan felületm, és megnézetm, mennyi az idő. Orsi nem mondta, hogy mikor kéne kelni, vagy hogy meddig maradunk, és még csak nyolc óra múlt pár perccel. Óvatosan felültem, vigyáztam rá, hogy ne ébresszem fel Tomit. Rendet tettem a cuccaim között, és magamat is rendbe hoztam. Felöltöztem, megfésülködtem, kisminkeltem magam, aztán úgy gondoltam, átmegyek Amihoz.

Halkan kopogtattam az ajtón, hátha alszanak. De már felébredtek, Orsi nyitott ajtót, igaz még elég álmosan.

            - Ditta! Szia, gyere be! - mondta, majd a szemét dörzsölte. A farkasos pizsama volt rajta, a haja pedig kontyba fogva. - Amit keresed? A fürdőben van.

            - Ja, nem kimondottan, csak Tomi még alszik, gondoltam lejövök, ha nem gond.

            - Nem, dehogyis.

            - Mikor lesz fellépésünk ma?

            - Őőő... ha jól emlékszel tízkor, de megnézem. - mondta, majd a táskájához rohant, és kivette a határidőnaplóját. - Igen, tíz!

            - Okés, addig maradunk a szálláson?

            - Hm, meglátjuk. Peti nem hívott? - mondta Orsi kicsit halkabban.

            - Még nem. - húztam kicsit oldalra a számat. - De bízom benne, hogy fog.

            - Szia Ditta! - lépett ki pár másodperc múlva Ami a fürdőből.

Egy farmershort volt rajta, egy sima zöld trikópántos felsővel, a hosszú barna haját pedig két copfba fogta. Ami leült az ágyra, Orsi pedig cserélt vele, ő ment a fürdőbe.

            - Szia! Na, kialudtad magad? - kérdeztem Amitól, mert eléggé fáradtnak nézett ki.

            - Hú, hát nem igazán... - dörzsölgette a szemét. - SMS-eztem Petivel kb fél négyig.

            - Úristen! - nevettem fel hangosan, de aztán le is halkultam, mert láttam Amin, hogy neki még korán van ehhez. - Mit lehet addig beszélni?

            - Nem tudom, de már nagyon hiányzik. - mondta szomorúan Ami.

Majdnem elnevettem magam, mert gondoltam rá, hogy elsütök valami "ha hiszel a csodákban, felbukkan majd mikor nem is számítasz rá" poént, de vissza kellett fognom magam.

            - Na mindegy. - nézett del rám mosolyogva Ami. - Mi volt Tomival este? - kérdezte sokat sejthetően.

            - Állj már le ezzel a nézéssel! - nevettem hangosan rajta.

            - Okés... – fogta vissza magát Ami színlelt szomorúsággal. – Na mesélj!

            - Rendben, hát dumáltunk, megbeszéltük ezt az egész ügyet… Tomi azt mondta, hogy a barátjának tart! – mosolyogtam.

            - Csak a barátjának?! – kérdezte meglepetten Ami, mert láthatóan nem erre várt.

            - Hallgass végig! – mondtam nagy mosollyal az arcomon. – Ezután kimondta, hogy szeret! – néztem bociszemekkel Ami, és ő is ugyanígy nézett rám.

            - Ne már, komolyan?! – nevetett ő is felszabadultan. – De jó már! – nézett rám ugyanolyan széles mosollyal. – És? Legalább megcsókoltátok egymást? – kérdezte, mintha ez valami elvárás lenne.

            - Háát… lehet! – nevettem el én is magam.

            - Na, akkor látom, most boldog vagy! – örült Ami is velem együtt.

            - Hát rég éreztem már… - keztem bele a mondatomba, de a mobilom elkezdett csörögni, és láttam hogy Peti hív. Igyekeztem úgy fordítani, hogy Ami még csak véletlenül se lássa meg. – Bocsi, ezt fel kell vennem. – mondtam, majd izgatottan rohantam ki a szobából.