75. fejezet
Fergeteges este
Amikor Tomi is végzett, és lejött a színpadról, én éppen a pultnál álltam. Orsi ült mellettem, és már nem is számoltam, hányadik pohár az, ami épp a kezembe került. Nem voltam részeg, de a pia hatását már éreztem. Mikor megláttam Tomit felém közeledni, a lehető legszélesebb mosolyra hzodott a szám, és elindultam felé majd a karjaiba vetettem magam.
- Jaj, Tomi, olyan jól érzem most magam! – húztam magamhoz erősen, miközben lekesen beszéltem hozzá.
- Hú, azt látom! – tolt el magától, hogy az arcomba nézhessen, és próbálta túlkiabálni a zenét. Majd adott egy rövid szájrapuszit, aztán azt mondta: - Mindjárt jövök!
- Oké! – válaszoltam neki.
Tomi a pulthoz ment, hozzám pedig közbe odatalált Peti és Ami.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket lelkesen.
Ők is mosolyogtak, és tátogtak, de lehet, hogy tényleg beszéltek, csak én nem értettem. Petit magamhoz öleltem, és adtam két puszit neki üdvözlésképp, mert még nem találkoztunk így szemtől szembe, mióta itt volt.
- Hol van Tomi? – orditotta Peti, így ezt elsőre megértettem, bár kellett pár másodperc, amíg fel is fogtam, hogy mit mond. Majd elkezdtem a pult irányába mutatni.
Peti is elindult arra, én pedig hirtelen megragadtam Ami és Orsi csuklóját, és elmentünk táncolni. Mindhárman jól éreztük magunkat. A max hangerőre tekert zene, a fények villanása, maga az egész felfordulás teljesen magával ragadott. majd Tomi és Peti megjelentek mögöttünk, és ők is csatlakoztak.
Ami és én már önfeledten ugráltunk, mert a közös kedvenc dalunk szólt, de Orsi mintha nem érezte volna olyan jól magát… Kis idő múlva le is ment a parkettről, mi pedig elkülönültünk Amiéktól, kettesével táncoltunk.
Aminak ez az est kész beteljesülés lehet – gondoltam magamban, aztán Tomi szemeibe néztem, és rájöttem, hogy nekem is. Rég éreztem már ilyen önfeledten magam. Mintha minden tökéletes lett volna, mert nem gondoltam se arra, hogy mi volt tegnap, vagy hogy ez után mi lesz velem, csak a pillanatnak éltem. Végigtáncoltuk az egész éjszakát Tomival.
|