79. fejezet

Ami ötlete

-          Mi? – kérdeztem hitetlenkedve.

-          Szó sem lehet róla! – utasotítta el Tomi nevetve, de határozottan.

-          Na, légyszi! – könyögött Ami mindkettőnknek lelkesen. – Peti is benne van! És Bea meg Dani is jönnek! – érvelt tovább.

-          Most komolyan azt kéred, hogy menjünk el veletek egy balett órára? – nézett Tomi tág szemekkel Amira.

-          Igen! – mondta töretlen lelkesedéssel, mint aki nem is érti, egy fiúnak miért ne lenne kedve hozzá.

-          Ami, szó sem lehet róla! – tiltakozott kitartóan Tomi, de én már sejtettem, hogy Ami fogja megnyerni ezt a csatát.

Amit egyébként még ovis korában iratta be az anyukája balettezni. Ezt onnan tudom, hogy pár éve, mikor egyszer Aminál aludtam, végignéztük az összes fényképalbumot a házban, és vagy egy tucat videót a fellépéseiről, amit többnyire csak szülők számára rendeztek.

Ami igazán szépen balettozott, és szerette is gyerekként, de aztán – ki tudja miért -abbahagyta. Pedig ha nem az én karrieremet tartaná szem előtt, talán még híres is lehett volna a saját tehetségével. De ez már nem derül ki soha, tény ami tény, nagyon cuki volt a rózsaszínben, öt éves fejjel. És talán aki Amira néz, az látja is rajta, hogy neki a balett nagyon testhezálló. Elvégre is az én életemben is mindig valami tündérhez vagy hercegnőhöz hasonlítom, mert a kelleténél nagyobb szíve van.

Úgy döntöttem, most Ami pártját fogom.

-          Na, Tomi! – néztem rá bociszemekkel. – Mi baj lehet belőle?

A meggyőzéshez még úgy negyed óra kellett, de végülis sikerült „rábeszélnünk”. Bár én inkább úgy nevezném, hogy már kellőképpen lefárasztottuk ahhoz, hogy igent mondjon.

Ami útközben elárulta, hogy gyermekkorában ebben a városban járt az órákra minden szombaton, és már mindent megbeszélt egykori oktatójával.

Az odautat gyalogosan közelítettük meg, elég kihalt volt minden, többnyire autókkal találkoztunk csak. Ami végig nagyon lelkes volt. Úgy sejtettem, Peti nagyon inspirálja, mert külöben biztos nem jutott volna ilyesmi az eszébe.

Őszintén szólva én nem éreztem sok kedvet a balett iránt, sokkal jobban illik hozzám a gyorsabb, vadabb, hajrázósabb táncmozdulatok. De Ami kedvéért persze, hogy benne voltam, örültem, hogy végre tehetek valamit érte. Felmerült bennem az a gondolat is, hogy le fogom égetni magam Tomi előtt, de miután elképzeltem Tomit táncolni, megnyugodtam, hogy egy szinten leszünk.

-          Ez az! – mondta Ami az épületre mutatva.

Hát… Jöjjön, aminek jönnie kell! – gondoltam.